üdv a blogok és bloggerek világában, jó utazást

2011. április 13., szerda

kapcsolatok


"Távolból sokat gondolunk azokra, akiket szeretünk, de már megszoktuk,
hogy nem láthatjuk őket mindig, és ha újra találkozunk, szeretetünkbe valamiféle tartózkodás keveredik,
míg csak a közös élet ismét össze nem forraszt velük."
Guy de Maupassant

Milyen furcsa... mennyi ismerősünk van. Valakit szeretünk, valakit nem, valakivel ha találkozunk leállunk beszélgetni, de valakinek éppen csak köszönünk.
Logikus lenne, hogy egy nap minimum 5-6-7 régi ismerőssel összefutnánk... de nincs így. Ezt nem tudom mitől függ, hiszen az általános iskolás osztálytársaim és a gimis osztálytársaim közül is sokan Szegeden vannak... nem beszélve a régi csapattársakról és a bulikban megismert emberkékről.
De jó az ha találkozunk egy régi baráttal? Vagy ciki leállni beszélgetni, mert azt sem tudod, hogy mit kérdezz... ezért én pl. csak azokkal állok le beszélgetni, akikkel tudom, hogy az a pár perc nem lesz kínos és tudok kérdezni és ő sem fog hülyének nézni. :) Így volt ez tegnap is. Összefutottam Mesivel, egy régi csapattársammal, akivel régen jó sokat hülyültünk, buliztunk. De az élet előbb vagy utóbb elsodor mindenkit egymástól és nem tudod a napi, de még a heti találkozást sem tartani.
Amikor én Dunaújvárosba költöztem jelentősen le kellett redukálnom a "barátlistámat". Igen ez gáz, de nem bunkóságból tettem, hanem mert úgy voltam vele, hogy inkább véget vetek, mint hogy szépen lassan sok veszekedés után ( a nem találkozás miatt) elmúljon a barátság. Ugyanis hetente vagy kéthetente jönni haza, és egy hétvégébe belesűríteni mindenkit, akit szeretsz nemhogy nehéz, hanem egyenesen lehetetlen... Nekem itt volt V, Dóri és Zsuzsi (akik már 10 éves korom óta a barátaim, és őket semmi áron nem töröltem volna, de ebben az időszakban velük is nagyon nagyon ritkán találkoztam, de tudták, hogy amint tudok megyek...) és természetesen a családom. Ez volt a tuti kör, amit be kellett osztanom, de még ez sem ment, a családom volt leghátul (gondoltam megértik úgyis, így is volt) aztán Dóriék a másodikok és természetesen V az első.

A bejegyzés elején az idézet, annyira ide illik, hogy nem hagyhattam ki! :)

na szép napot és legyetek sokat a barátaitokkal!!! :)

pussszi
... dora straw

6 megjegyzés:

  1. teljesen igazad van, fura ha régi jóbarátokkal futunk össze, kicsit kétségbeesel,hogy banyek semmit de semmit nem tudsz róla és akkor kínos is, viszont vannak olyan örök barátok is, akik mindegy mennyi ideje nem találkoztak veled, akkor is egyből megvan a közös hang és ugyanaz a régi hangulat. na ezeket a barátságokat nem szabad feladni! :) puszi és tetszik nagyon a post!

    VálaszTörlés
  2. örülök, hogy te is így látod és nem vagyok ezzel egyedül. :D de az tényleg olyan kínos amikor az ember semmit nem tud mondani... az a legjobb, amit te is írtál, hogy találkoztok és rögtön megvan a közös hang!! :)pussz

    VálaszTörlés
  3. Great blog honey check mine http://thanksgoshimawoman.blogspot.com/ go see and tell what you think xoxo

    VálaszTörlés
  4. jóó ez a post nagyon:)
    hnaaap 8 állomás:))
    (K)

    VálaszTörlés
  5. Perfect photo ! <3

    Nicollette from:
    http://touch-your-style.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  6. Adri holnap akkor én is megyek a 83as megállójába! :) ott tali pussz :)

    thank you for everybody, I will visit yours blogs! :)

    VálaszTörlés

Hiba történt a modul működésében