üdv a blogok és bloggerek világában, jó utazást

2013. január 15., kedd

szerencse vs. balszerencse

Vajon mitől függ, hogy ki mellé áll a sors és ki az, akit megtréfál? Meddig marad mellettünk Fortuna és mikor pártol át máshoz? Ha az életem valamely területén soha nem voltam szerencsés, akkor ez már örökre így lesz, és jobb, ha megelégszek azzal, amelyik terülten kapok egy kis hátszelet valamiféle "természetfelettitől"?

Van olyan ember, aki mindenben szerencsés? A suliban, akár a diákok, akár a tanárok között, a családjával, a barátaival, a karrierjében, a sportban, a másik nemnél, a természetében... vagy mindenkinél van legalább egy pont, ami egyszerűen nem akar sikerülni, bárhogy erőlködik, nem fogadják el?

Nem tudom...annyit tudok, hogy ami nem megy azt talán nem kell erőltetni... Én a tanulással vagyok így, egész életemben bármennyire erőlködtem soha nem tudtam mintadiák lenni... Ha a tanárok kedveltek is mindig csak annyit mondtak, hogy ne legyek lusta mert ennél többet tudok...Vagy a tanárok nem kedveltek, pedig cserkészbecsszó jó gyerek voltam, kicsit lazáztam, de a tanárokkal nem voltam pimasz. Az érettségi pozitív lökés volt, mert ott a sok sok tanulás meghozta gyümölcsét, így nagy erővel törtem a felsőoktatásba, aztán a hatalmas lendület félévről félévre csak csökken...és már ott tartok, hogy ELÉG. Amikor azt látom, hogy valaki végig puskázza az életét és ösztöndíjat kap, vagy éppen azok a szerencsések, akik nem tehetnek arról, hogy ÉPPEN azt a tételt húzzák, amit tudnak stb... Na hát én egyik kasztban sem vagyok...én vagyok a nyomorék, lúzer, aki próbál mindent megtanulni (ami teljességgel lehetetlen, ha két szakod van és nem is tudom hány ezer oldalt kéne elolvasnod, ahhoz, hogy mindent tudj...) És bemegyek és nem azt húzom, amit szeretném, és engem nem úgy rúgnak át 2essel mint másokat, és tőlem nem kérdeznek a jobb jegyért stb...Dugja fel magának az oktatás a tételeit, tényleg elegem van belőle...

ja Fortunát nem bántom, mert az életemben sokszor mellettem van...hozzáteszem sajnos csak hébe-hóba, de nem telhetetlenkedem...

Na mindegy ez volt a mai szívkiömlés....
Most csak Caramel nyugtat meg:

... dora straw

2013. január 9., szerda

kutyaportré


Amíg én tanulok, ő punnyad... :D


www.facebook.com/DoraStraw  facabookon hamarosan nyereményjáték (500 lájknál)

... dora straw

2013. január 8., kedd

barátság :)



Ezek lennénk mi, immáron 13 éve együtt!!!! :) Dóri és Zsuzsi testvérek, szóval én vagyok a feketebárány. Együtt kezdtünk el kézilabdázni, 3 sarokra lakunk egymástól és soha nem vesztünk össze. Na jó EGYSZER...:D És az is az én hülyeségem volt, mert kiderült, hogy azért titkolóznak előttem és viselkednek furcsán, mert a meglepi szülinapomat szervezték.... :D Háááát igen ez az én formám... :D De ők jól viselik. :D

A barátság egyik legfontosabb pillére, hogy SOHA de SOHA nem hajtunk rá arra pasira, akit már a barátnőnk hamarabb lestoppolt, és tudjuk, hogy komolyan szeretné a srácot. A másik, hogy az ex-szel sem jövünk össze, harmadik, hogy a TITOK az tényleg titok marad. Negyedik, hogy teljesen őszinték vagyunk a másikkal, még ha ez néha kicsit nehéz is. 

Ezek a dolgok elcsépeltnek és természetesnek hangozhatnak, de sajnos ismerek olyan "barátokat", akik között ezek hiányoznak, csak akkor nem értem, hogy miért gondolják, hogy barátok...

u.i.: szülinapi ajándék tőlük; egy tetoválás, szombatra meg is van az időpont!!!!! juuuuuuj de félek :D

...dora straw
Hiba történt a modul működésében