VILÁGGÁ...

na vége, ennyi volt, kiborult a bili, betelt a pohár, eddig-eddig-eddig vagyok, eltörött a mécses....

egyszerűen elegem van, hogy semmi nem jön össze, vagy ha igen, akkor nagyon nehezen...komolyan, ha valaki megátkozott valami oknál fogva (amin azért csodálkozok,mert én nem szoktam az emberekkel rossz lenni, de ki tudja, ki mit vesz magára, vagy én már komolyan nem tudom mi van) akkor nyugodtan levehetné rólam.

legszívesebben kitekernék a város szélére és egy akkorát ordítanék, amekkorát csak bírnék. Erősnek tartom magam, de mostanában annyi minden rámzúdolt, hogy talán még se vagyok annyira kemény, mint szeretnék, 8-16:30ig meló+túúúúúlóra (mert nincs is annál jobb), aztán haza esek főzni és CIAOO ennyi, mert a boltok itt kb 5kor bezárnak és esélytelen, hogy bármit is tudjak venni, ami kicsit feldobná a napomat... maaajd hétvégén szintén munka, jójó fotózás, de hát az is fárasztó, sőőt egy lagzi kifejezetten. Nem beszélve arról, hogy mire innen leérek Szegedre az kb. 6 óra út vonattal...és most még Turmixot is vonszolom majd magammal munka után...szegénykém előre sajnálom. 

Szép lassan a tárgyakat is fel kéne venni az egyetemen, hogy egyéni tanrendet kérjek, vagy levelezőre átmenjek, vagy nem is tudom mi legyen...

Na mindegyis most szerintem elmegyek futni egyet, hogy kiszellőzzön a fejem, mert ez már nem állapot...

bocsi a panaszkodásért, biztos mindenkinek meg van a maga baja, csak nehéz messze a családtól, barátoktól, ráadásul a nagyváros is hiányzik, fenekestül fordult fel minden és hiába vagyok jól alkalmazkodó és spontán, ez úgy tűnik most nekem is sok...nem beszélve, hogy a vizsgák után csöppentem ebbe a helyzetbe bele, és 3 nap a Balatonon úgy látszik nem volt sok, hogy felfrissüljek, most meg mindenki SZINen van amit imádok, ráadásul idén vannak a legjobb előadók és nekem meg csak maradnak a facebook posztok és cikkek.

... dora straw