üdv a blogok és bloggerek világában, jó utazást

2011. március 17., csütörtök

Egy fácán emlékére

Requiem for a dream - a hétvégén láttam ezt a filmet 
és elég nagy hatást gyakorolt rám, de most azért linkeltem be, mert a történethez, amit elmesélek nagyon passzolni fog...

Tegnap este kezdődött...
Norbi a barátunk éjfélkor hív, hogy menjünk le a ház elé, mert adni akar nekünk valamit. Gondoltuk, hogy biztos nála maradt valamilyen cuccunk, mivel előtte egy pub-ban beszélgettünk, iszogattunk. Lemegyünk, kinyitja a csomagtartót és elővesz egy szatyrot. Kérdezzük, hogy mi akar ez lenni. Mondja, hogy egy fácán. Megörültünk, hogy V készít majd belőle egy finom levest vagy valami. Igen ám, de Norbi közölte, hogy ezt nem vette, hanem du. elütötte, de csak így éppen, szóval nincs eltörve semmije. Mondjuk mi vaaaan? :D Gondoltuk jó végülis az sem nagy probléma, hiszen V szakács majd holnap megkopasztja stb.
Sétálunk fel a lépcsőn a zacsi a kezemben és érzem, hogy valami remeg benne. Mondom V-nek: "Jajjjjj fogd meg ezt a sz*rt még valami idegrángása van vagy nem tudom..!!!!" Persze csak kiröhögött, de azért elvette tőlem a "hullazsákot". Akkor viszont én röhögtem nagyot, amikor láttam, hogy hirtelen megállt és lesápadt. Nála is rezgett a zsák. Ott álltunk éjfélkor a lépcsőházban, hogy mit csináljunk egy félhulla fácánnal a kezünkben. Visszafordultunk és kimentünk az utcára. Kinyitottuk a kocsinkat és beraktuk, hogy az estét inkább itt töltse. Gondoltuk mi... de a szatyor egyre jobban mozgott. V elkezdte tapogatni, hogy mennyire van eldeformálódva, elvégre elütötték. Felkiáltott, hogy ennek nincs is semmije eltörve ráadásul még meleg is. Na mondom jólvan én mindjárt elájulok. Kivette a kocsiból letette a földre és kiengedte. Ott állt szerencsétlen madár közben próbálta eregetni a szárnyait. Teljesen ép volt. Gondolkoztunk, hogy arrébb kellene szegényt paterolni, nehogy elüsse egy autó Szeged belvárosában. A Zsinagóga itt van 10 méterre tőlünk és el is van kerítve... ez tűnt a legjobb megoldásnak... V fel is kapta a fácánt és átrepítette a kerítésen. Amikor engedte el már épp elkezdtem ordítani neki, hogy: "Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee!! A 20 macskaaaaa!!" - igen a 20 macska... hogy is felejthettük el! Mindig a macskákat szidjuk, meg azt a nénit, aki eteti őket este 8-kor. Fúúú nagyon büdösek...és elfelejtettük abban a néhány percben. Szegény madarat az "oroszlánok" közé dobtuk, pedig túl élt mindent a nap folyamán...
Ez volt a mi mentőakciónk. 


... dora straw

7 megjegyzés:

  1. fogd meg azt a szart :DDDDDD ezen szakadunk brigivel :DD jajj.. szerencsétlen madár..

    VálaszTörlés
  2. áá nem hittem el, hogy ez s velem történik... :D
    mostanában egyre több "filmes jelenet" vesz körül, nem tudom mit akar ez jelenteni... :S :D:D

    VálaszTörlés
  3. A macskák miatt nem lesz baja (szerintem), de a város nem éppen fácánbarát tér... megkeresem a fácános fotóimat, és kirakom a blogomba (bejárnak a kertünkbe, főleg ősszel)

    VálaszTörlés
  4. Sajnos már lett baja... :S:S másnap reggel megkérdeztem a munkásokat (mert pont újítottak fel valamit), hogy nem e láttak itt egy fácánt. és azt mondták h a macskák szétszedték... :S aztán bemehettem megnézni, de a tetem nem volt ott csak jó sok toll egy kupacban. :S

    VálaszTörlés
  5. Jóó ég, mekkora lehetett. :D Mint valami filmben.:DD Nekem is kb.ilyen reakcióm lett volna: "Jajjjjj fogd meg ezt a sz*rt" :DDDDDD

    VálaszTörlés
  6. XD:D :D hát kb halálra rémültem rángatózik a kezemben valami hulla... :D :D

    VálaszTörlés

Hiba történt a modul működésében